A kemény munka meghozza gyümölcsét

Mindannyian tudjuk, hogy pár évtizeddel ezelőtt mekkora világsikereket ért el a magyar labdarúgás. Az elmúlt években azonban nem sikerült kimagasló teljesítményt nyújtani. Persze ellenpéldák is vannak, amelyek azt mutatják, hogy ami sikerült korábban, az a jövőben is megtörténhet. Elég, ha a 2016-os Eb-re gondolunk. Most egy olyan játékossal beszélgetek, aki jelenleg a SZEOL SC utánpótlásában játszik, de hamarosan kezdetét veheti a felnőtt karrierje. Tavaly ő vihette haza a Szalai István „Dzsinó” nevével felruházott Vándorlabda-díjat. Ő Horváth Adrián, aki belső védőként már a felnőtt keretben is pályára lépett.

Labdát rúg

-     Kezdjünk a megszokott módon. Hogyan kezdtél el sportolni?

„Óvodás koromban kezdtem el sportolni. Az ottani focis foglalkozások szerettették meg velem ezt a sportágat.”

-     Csak fociban gondolkodtál, vagy kipróbáltál mást is?

„Alsó tagozatos általános iskolásként kipróbáltam más sportokat is. Fél évig kick-boxoltam, valamint jó pár évig társas táncoltam is.”

-    Végül miért pont a labdarúgást választottad?

„Ez nagyon jó kérdés. Valószínűleg a labda miatt. Nagyon szeretek labdával játszani. Gyakorlatilag bármilyen labdával el tudok játszani.”

-     Egyértelmű volt, hogy labdás sportot fogsz majd űzni, de a társas tánc miatt a csapatjátékok előnyt élveztek a választás során?

„Mindig is szerettem csapatban dolgozni, de nem mondanám, hogy emiatt előnyben vannak a csapatsportok.”

-    2010-ben kezdtél el játszani az L-IT-SZEAC csapatában, de 2011-ben már Sándorfalván játszottál. Mi okozta a gyors váltást?

„Igen, akkor kezdtem el egyesületi szinten játszani. Előtte csak az iskolai versenyeken vettem részt. Ott nem voltak jók a körülmények és elkezdtünk gondolkodni a váltáson. Körbenéztünk a környező kluboknál és végül Sándorfalva mellett döntöttünk. Nekem az azért volt jó, mert ott is lakom.

-    Ennek ellenére csak két szezont töltöttél az együttesnél. 2013-ban átigazoltál a Szeged 2011-hez. Mi volt az oka a klubváltásnak?

„A mi korosztályunk egy nagyon egységes csapatot alkotott. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Az edzővel is jól kijöttünk. Megromlott a viszony az egyesület és az edzőnk között. Ekkor ő eljött a sándorfalvi egyesülettől a Szeged 2011-hez. A mi korosztályunk pedig követte és gyakorlatilag az egész csapat átment a szegediekhez.”

-    Nehéz volt a váltás? Említetted, hogy Sándorfalván laksz, tehát az volt az abszolút hazai pálya. Utólag mit gondolsz, megérte átigazolni Szegedre? Esetleg jobb lett volna az előző klubnál maradni?

„Azt gondolom, hogy előbbre vitt minket a váltás, mert új impulzusok értek minket, új környezetben edzhettünk, valamint az edzőn kívül más emberek is foglalkoztak velünk.”

-      Akkor még elég fiatal voltál. Ez nem nehezítette meg a dolgokat? A gyerekek gyakran stresszesek, szoronganak, ha új helye kerülnek.


„Sohasem okoztak gondot a változások. Az iskola miatt eleve a mindennapi életem része volt az utazás.”

-     2013-tól 2016-ig voltál a Szeged 2011 labdarúgója, ami igencsak hosszú időszak. Hogyan értékeled ezt a pár évet?

„Nagyon sokat fejlődtem a Szeged 2011 csapatában. Több edzőm is volt, akiktől sok új dolgot tanultam a labdarúgásról.”

-     Ezzel kapcsolatos a következő kérdésem. Amikor eljöttetek Sándorfalváról, akkor a régi edzőtökkel folytattátok a munkát, de mennyire volt könnyű azonosulni egy másik szakemberrel?

„Nem volt nehéz, mint ahogy említettem az új impulzusok sokat segítettek a fejlődésben.”

-    Ha összefoglalom az eddig elhangzottakat, akkor azt mondhatjuk, hogy jók voltak a körülmények, az edzések is hatásosak voltak, de mégis a SZEOL játékosa lettél. Miért?

„Amikor én váltottam, akkor az U17-es korosztály az NB II-ben szerepelt. A magasabb szint, az új kihívások miatt jöttem a SZEOL-ba.”

-    Úgy érezted, hogy kevés az, amit a Szeged 2011 nyújt neked?


„Nem mondanám, hogy kevés volt, csak szerettem volna magasabb szinten is kipróbálni magam. Nyilván egy erősebb bajnokságban jobban lehet fejlődni.”

-     Jelenleg a határon vagy. Még utánpótlás játékos vagy, de már játszottál a felnőtt keretben is. Szerinted mikor jön el az idő mikor egy focista készen áll arra, hogy a felnőtt keretben játsszon?

„Ezt nem tudom megmondani. A maximumot kell nyújtani minden edzésen. A lehető legjobban kell játszani a mérkőzéseken és egyszer csak felfigyelnek rád a felnőtt keretben.”

-     Milyen volt a felnőtt keretben szerepelni? Mennyire volt nehéz? Mennyire motivált téged ez a lehetőség?

„Nagyon boldog voltam, hogy a felnőtt csapattal edzhettem. Meg is lepődtem, hogy mekkora különbség van az ifjúsági és a felnőtt bajnokság között. Szinte már nehézséget okozott, hogy felvegyem a ritmust a többiekkel."

-    A jelek azt mutatják, hogy jó úton jársz, hiszen tavaly te kaptad meg a Szalai István Vándorlabda-díjat, amit miden évben egy olyan játékos nyerhet el, aki közel áll ahhoz, hogy a felnőtt keretben játszhasson. Számodra milyen jelentőségű ez az elismerés?

„Nagyon boldog voltam, amikor meghallottam a nevemet. Ez is azt mutatja, hogy megéri dolgozni, megéri becsülettel edzeni.”

-     Már csak egy kérdésem van. Mik a tervek a jövőre nézve?

„Jelenleg az a tervem, hogy bekerüljek a felnőtt keretbe. Hosszabb távon pedig az a cél, hogy minél magasabb osztályban játszhassak.”

Adrián az iskolapéldája annak, hogy megéri keményen küzdeni az álmainkért. Még csak utánpótlás játékos, de kitartása és szorgalma máris jutalmat nyert. Reméljük, hogy példája sok fiatal játékost ösztönöz majd a kemény munkára.

Hiszünk benne, hogy idővel a felnőtt keretben is kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani. Talán egyike lesz azoknak, akik elhozzák majd a dicsőséget szeretett városunknak.

Nagy Dávid

(HappyHelp Kft.)