A hozzáállás a lényeg

Gyakran előfordul, hogy a dolgaink elvégzéséhez nem áll rendelkezésünkre ideális környezet, vagy egyéb hiányosságok miatt nem tudjuk úgy végrehajtani a feladatot, ahogy azt elképzeltük. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy további hibákat keresünk. Azt nézzük, hogy vajon mi nincs még rendben. Előfordul, hogy a problémákat nem lehet rögtön megoldani, de a munkának folytatódnia kell. Biztos mindenért másban kell keresni a hibát? Ma Rácz Lászlóval beszélgetek, aki a SZEOL SC labdarúgó csapatának középhátvédje. László nemrégiben egy világbajnoki címet is szerzett a kárpátaljai magyar válogatott színeiben. 

-     Sokszor elhangzott már a kérdés, de tőled is meg kell kérdeznem. Hogyan kezdődött a labdarúgó karriered?

„Törökkanizsán születtem és ott kezdtem el focizni. 5 éves korom óta játszom. Sok nehézséggel kellett szembenéznem, mert ott nem is volt ilyen korosztály, amiben én játszottam. Ott nőttem fel, de nem ott indult el az a pályafutásom, amely most itt tart Szegeden.”

-    Akkor, hogyan tudtad komolyabb szintre emelni ezt a sportot?

„Volt olyan, hogy a nagyobbakkal edzettem. A szomszéd városban viszont volt kisebb korosztály és édesapám, amikor csak tudott átvitt az edzésekre.”

-    Hogyan kerültél át Magyarországra? 

„Még általános iskolás voltam, amikor megkerestek Hódmezővásárhelyről, hogy csatlakozzak az U15-ös csapathoz. Segítsek, hogy bent tudjanak maradni az NB I-es bajnokságban. Nehéz döntés volt számomra, mert bár magyar vagyok, mégis külföldre jöttem. Emiatt vitatkoztunk is a szüleimmel, de én nagyon elszánt voltam. Úgy éreztem ez a helyes döntés.”

-    A klubváltás miatt iskolát is kellett váltanod. Ez, hogy történt?

„Fél évig csak átjártam Hódmezővásárhelyre az edzésekre és a meccsekre. Az sportgimnáziumot már ott kezdtem Hódmezővásárhelyen. Ettől kezdve laktam ott. Két és fél évig voltam a vásárhelyi csapatnál, amit nagyon hasznosnak találok, hiszen nagyon fiatalon bemutatkozhattam az NB III-as bajnokságban.”

-    Utána átkerültél Kaposvárra. Itt, hogyan alakultak a dolgok?

„Igen, átkerültem a Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiára. Volt még másfél évem a gimnáziumból. Ilyenkor ez nagy lemondásokkal jár, hogy otthagyjak mindent, barátokat, ismerősöket. Úgy mentem oda U19-es korosztályba az NB I-be. Másfél évet töltöttem ott.”

-    Ott már nem először váltottál klubot. Talán elmondhatjuk azt, hogy ez már nem volt annyira nehéz, de nem sokáig voltál kaposvári csapatnál. Mi késztetett arra, hogy eligazolj máshová?

„Úgy gondoltam, hogy ha igazán kimagasló eredményt szeretnék elérni, akkor amint van rá lehetőség a felnőtt futballban a helyem. Hiába fértem bele a korosztályba, nem szerettem volna az U19-es csapatban játszani, ezért mentem át Nagyatádra az NB III-ba.”

-    Nagyatádon viszont nem sok időt töltöttél. Átigazoltál Szegedre. Miért?

„Nem a saját sorsom, hanem a klub sorsa nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Több sebből vérzett az egész klub. Teljesen szétbomlott a csapat. Mindenki kapart a lehetőségért.”

-    Itt Szegeden nagyon jól teljesítesz. A tavaly előtti szezonban 5 gólt lőttél. Idén még csak a szezon első felében járunk, de már 4 gólnál tartasz. Belső védőként ezt, hogyan értékeled?

„Az egyéni teljesítmény mellet mindig a csapat rejlik. Ahhoz, hogy én eredményes legyek belső védőként, ahhoz kell egy jó pontrúgó. Ahhoz, hogy legyen egy jó pontrúgónk, ahhoz kell egy jó csapat, hogy sok pontrúgást kiharcoljunk az ellenfél térfelén. Az edzéseken mindig megcsinálom a kötelező feladatokat, de az edzések után több társammal együtt kint szoktunk maradni és gyakoroljuk a szituációkat.”

-    Mindig belső védő voltál? Vagy voltál más poszton is?

„Én mindig védő voltam. Azt szeretem, ha tudok a csapatnak stabilitást adni. Ha hátul rend van, akkor az egész csapatban rend van. Már fiatal koromban magasabb voltam a korosztályomnál. Jobb volt a fizikumom. Valószínűleg ezért kerültem a belsővédő posztra.  Volt rá példa itt Szegeden, hogy védekező középpályást játszottam, de most már inkább csak belsővédőként számítanak rám.”

-    A gólokra a csatárok azt szokták mondani, hogy az a feladatuk, hogy betaláljanak. Neked pont az ellenkezője a feladatod, de mégis bevetted már párszor az ellenfél hálóját. Egyáltalán nem gondolkodtál el azon, hogy csatár is lehetnél?

„Mindenkinek megvan a saját feladata és ezen kívül még extrákat is nyújthat. Számunkra ez az extra. Az a feladatunk, hogy ne kapjunk gólt, ha tudunk extrát nyújtani az a gól, de nem olyan könnyű ez, hogy pár találat után én azt mondjam, hogy én gólerős vagyok és ott a helyem a csatárposzton.”

-    A te posztod bizonyos mértékig irányító szerepkör is, hiszen neked kell koordinálni a többi védőt. Mennyire tudsz megbirkózni ezzel a plusz feladattal?

„Az a nehézség ebben a posztban, hogy egy hiba végzetes lehet. Ezért kell az egész meccsen százszázalékosan koncentrálni, a védőket irányítani és a saját feladatomat ellátni, de azért vagyok én a belsővédő, mert úgy gondolom, hogy meg tudom csinálni. Ha a szívem és az eszem a helyén van, akkor nem lehet probléma.”

-    Ez valóban egy nehéz poszt. Sok munkával jár. Kevés a hibalehetőség. A gyerekek többsége, aki focista szeretne lenni, általában mindig csatár akar lenni. Ha neveket kell felsorolni, akkor mindig a csatárok kerülnek elő, de mégis mi a szépsége ennek a pozíciónak?

„Ez tényleg egy jó kérdés. Nyilván ha valaki focista szeretne lenni, akkor gólokat szeretne lőni. Még az is lehet, hogy nekem is ez volt az egyik vágyam. Én is úgy fekszek le egy meccs előtt, hogy én fogom eldönteni a meccset, hogy én találok be a legvégén, de ezen a poszton nagy teher van rajtunk. Erre jó példa a legutóbbi gyulai meccs. Szeretem, ha egy ilyen nagy terhet elbírunk és a meccs után úgy néznek rám a srácok, hogy ez szép volt.”

-    Korábban Leindler Domonkos úgy nyilatkozott, hogy neki az a feladata, hogy kijavítsa az előtte vétett hibákat. Számodra mennyire jelent biztonságot, hogy mögötted még áll egy kapus, vagy neked az már nem számít biztonsági tényezőnek?

„Biztonság. Főleg, hogy két ilyen jó kapussal is rendelkezi a SZEOL. A Prokop és a Leindler is itt van nálunk. Igazából bárki van mögöttem én tudom azt, hogy ott még van egy javítási lehetőség. Ez a negyedik szezonom a csapatnál, Leindler pedig még hosszabb ideje itt van. Már egymás mozdulataiból, szavaiból tudjuk, hogy mikor mi következik.”

-    Igen utánad még a kapusok tudnak javítani, de egy kapott gólnál te mennyire érzed felelősnek magad? Mennyire van rá szükség, hogy egyénileg feldolgozd az esetet?

„Nagyon gyűlölök gólt kapni. Nyilván az egész csapatra hatással van az, ha hátrányba kerülünk. Én úgy gondolom, hogy egy belsővédő szinte minden kapott gólba benne van és ezért hibáztatni is szabad. Felelősséget vállalok érte, de így meccsen nem gondolok bele, hogy mennyire volt ez az én hibám, vagy mennyire volt másé. Ott az a lényeg, hogy minél hamarabb kimásszunk abból a gödörből. Nem szabad azt látnom a csapaton, hogy meg vannak rémülve. Buzdítanom kell és össze kell szednem a csapatot.”

-    Beszéljünk pár szót a világbajnokságról. Igaz, hogy a FIFA ezt a világbajnokságot nem ismeri el, de az érdem ugyanolyan nagy. A teljesítmény pedig csodálatos. Ezzel kapcsolatban készült már veled interjú. Nem szeretném megismételni, de számodra mennyire volt tanulságos?

„Röviden nagyon és egy életre szóló élmény. Bővebben pedig úgy gondolom, hogy tényleg ez egy olyan torna volt, ahol olyan játékosokkal játszhattam, akik volt válogatott játékosok és rengeteg NB I-es mérkőzéssel rendelkeznek. Rövid idő alatt összekovácsolódtunk. Főleg így, hogy jöttek az eredmények. Volt egy nagyon jó edzőnk, aki előtte világbajnokságon is szerepelt. Ilyen emberektől nagyon sokat lehet tanulni. Az alatt a két hét alatt, amíg ott voltunk, folyamatosan ragadt rám a futball. Nagyszerű élmény volt, mert a szeretteim követték itthonról az eseményeket, de ott kint is rengeteg magyar volt és, hogy így tudtunk nyerni ott előttük az, fantasztikus.”

Szokták mondani, hogy ha valamit akarsz, azt igazán akarnod kell. Rácz László csupán csak focizni szeretett volna. Nem volt rá alkalmas a környezete, de hozott egy döntést és bár nehézségekkel járt, de elkezdhetett komolyabb szinten foglalkozni ezzel a sporttal. A következő nehéz döntést, akkor kellett meghoznia, mikor Magyarországra jött, hogy karrierjét magasabb szintre emelje. Tudta, hogy nem csupán a körülményeken, hanem inkább rajta múlik, hogy mit fog elérni. Azóta több nehéz döntés is meghozott, de az eredmények igazolják azokat. Reméljük itt Szegeden még több sikerben lesz része.

 

Galéria: