Őszi idény-értékelő interjú Halkó Pál ügyvezetővel

kép

- Mennyire elégedett az őszi teljesítménnyel? A csapat mind a nyolc hazai meccsét megnyerte, viszont idegenben nem tudta ezt az eredményességet hozni.

 

Csapatunk az elmúlt bajnoki évben az NB II-ben szerepelt, ezért nagyon reméltük, hogy át tudjuk menteni azokat az erényeket, pozitívumokat, amelyek korábban a magasabb osztályra predesztinálták az együttest. Tudtuk, hogy ha ez sikerül, akkor az élmezőnyhöz fogunk tartozni. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy körülményeink szemernyit sem javultak, és van három ellenfél, aki vérmes reményeket táplál a feljutást illetően. Mindezek ismeretében sablonos válaszként elmondhatom, hogy a begyűjtött pontok tekintetében a várakozásnak megfelelően szerepelt a SZEOL SC az NB III-ban. Ha kibontjuk a történetet láthatjuk, hogy hazai pályán nem találtunk legyőzőre, sőt mindenkit megvertünk, ami bravúr. Idegenben viszont igen visszafogottan gyűjtögettük a pontokat. Igaz, az előttünk végzett mindhárom csapattal már megmérkőztünk a hazai pályájukon és vereséget szenvedtünk. Inkább hiányolom az Iváncsán, Mórahalmon hagyott pontot, pontokat, ahol reális esélyünk volt a megszerzésükre, Szentlőrincen viszont nagyon gyengén játszottunk. Tehát van egy kis hiányérzetem is, ha három – négy ponttal többünk lenne, az matematikailag is sokat jelentene a továbbiakra nézve.

 

- Három olyan klub előzi meg a csapatot a téli szünetben, amely lényegesen jobb körülmények és feltételek között készülhet. Be lehet fogni őket a tavasszal, hogyan várják a folytatást?

 

Összességében reális a negyedik helyezésünk. Meggyőződésem, hogy az emberi tényezők juttatták korábbiakban is a SZEOL SC-t a profi második ligába, és most is ez áll a viszonylag sikeres szereplésünk mögött. Mi más lehetne? Az hogy egy év alatt nyolc különböző helyszínen kellett végeznünk a felkészülést? Hogy bérelt pályán kell játszanunk a mérkőzéseinket, ahol még nem hogy edzeni, de egy edzőmérkőzést sem tudunk lejátszani? Hogy az önkormányzati támogatásunk alul múlja a négyezer lakosú falvakét? Hogy a szponzori hajlandóság kimerül a pitiáner ígérgetésekben? Hogy a szegedi önkormányzati cégeknél a futball TAO támogatása le van tiltva? Nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlás csapatokkal is járjuk az országot. Gyerekeink a buszról leszállva nem az álmosságtól, hanem a döbbenettől dörzsölgetik a szemüket, akkora a kontraszt a mi helyzetünk, és most már szinte bárhol máshol tapasztalható körülmények között. A kérdésre válaszolva tehát alázatos, szorgalmas munkával a maximumra törekszünk, de van, amikor már vérrel és verejtékkel sem pótolhatóak alapvető feltételek és hiányosságok. Nem egy, hanem három csapat áll pontelőnnyel előttünk, ráadásul már csak 14 forduló van hátra a bajnokságból, nem nekünk áll a zászló. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy feltett kézzel játsszuk le a tavaszi idényt – sportemberek vagyunk, a végsőkig küzdünk – én a realitásokról beszéltem.

 

- A nyáron Siha Zsolt vette át a csapat irányítását, aki egy mentálisan nehéz helyzetben lévő csapattal kezdett el dolgozni, ám kiválóan rajtolt az együttes. Számítottak erre a szezon előtt?

 

Igen, ismét csak az emberi tényező… Nagyon kevés ponttal estünk ki az NB II-ből, minden erőfeszítésünkre szükség volt, hogy megakadályozzunk egy zuhanást, ami bekövetkezhetett volna. Tiszta fejekre, nyugodtságot, megfontoltságot, optimizmust sugárzó légkörre volt szükség. Bizalmunkról biztosítottuk a játékosokat, igyekeztünk „visszahozni” mentálisan az NB II-es kudarcok miatt okkal vagy ok nélkül mellőzött, de a korábbiakban a klubért sokat tevő labdarúgókat.Ebben teljes mértékben partner volt a szakmai stáb, Siha Zsolt edző, Vellai Áron asszisztens edző és Bagdi Ferenc kapusedző nagy szakértelemmel fordította meg a kedvezőtlen tendenciákat, melynek eredményeként kiválóan rajtoltunk. Megdolgoztunk a kezdeti sikerekért a nyári felkészülés során az edzőpályán, a küzdőtéren és azon kívül is. 

A csapatban több saját nevelésű fiatal is rendre szerepet kap: az eredményes ősz mellett az ő térnyerésük lehet az idény első felének pozitívuma. Bebizonyosodott, vagy inkább úgy fogalmaznék, megerősítést nyert, hogy számunkra nincs más választás, előttünk a kijelölt út a saját nevelésű, de legalábbis a helyi és környékbeli kötődésű labdarúgók foglalkoztatása. Számukra – még mostoha körülményeink ellenére is – „édes az otthon”, felelősségteljesen, elhivatottan tudnak küzdeni a klub színeiben. Tudják, érzik, hogy itt kaptak valamit – reményeink szerint többet is mint futball-képzés – ezért szerény, de tisztességes háttér mellett, hazai közönség előtt játszhatják mérkőzésiket hétről-hétre. Ez évről-évre példa az utánpótlás előtt is, így mindig vannak feltörekvő fiatalok a sportszervezetünkön belülről. Rendeztük, és nagyon figyelünk a felnőtt csapat és az ifi korosztály kapcsolatára, ez igen kényes téma az egyes tehetséges, de még a felnőtt szintre nem teljesen kész játékosok egyéni viszonyában is. Ne feledjük, mindkét ifi csapatunk első helyen áll a bajnokságban, ugyanakkor a kiemelt játékosoknak már felnőtt edzésekre, de sok játéklehetőségre, játékpercre van szükségük, amit elsősorban még az utánpótlás meccseken kaphatnak meg.Örvendetes, hogy a felnőtt csapat edzéseit látogató, illetve már tétmérkőzésen bemutatkozó fiatalok között egyaránt van kapus, védő, középpályás és csatár is.

 

- Várhatóan mennyire lesz aktív a téli játékospiacon a klub?

 

Nem tervezünk látványos aktivitást. Nagyon leamortizálódott az egész megyei futball, ahonnan nekünk esélyünk lehetne igazolni. A másik három megyei csapat kiesésre áll az NB III-ból, a megyei I. osztály minden korábbinál alacsonyabb színvonalú. Ezért is vagyunk nagyon nehéz helyzetben, mert esetünkben a futball válsága régiós szintű. Észrevehető, hogy az átigazolási piacon (is) mennyivel előnyösebb helyzetben van egy észak-kelet- vagy észak-nyugat magyarországi régió, de még a baranyai is, nem beszélve a Pest megyeiről, mert ott lényegesen több a minőségi csapat. Az sem segíti az átigazolási terveinket, hogy általában karaktereket keresünk, értelmes nyílt tekintetű fiatalokat, közösségi embereket, akik azonosulni tudnak a mi értékrendünkkel. Ezt a mi SZEOL-os „családunkban” fontosnak tartjuk. A falak igen, a morál nem lehet lepusztult. Bár nem szorosan kapcsolódik a kérdéshez, de el kell mondanom, hogy ez a lemaradás minden szinten mutatkozik, a menedzselés (pl. egyetemi kapcsolat), a sportorvoslás, a játékvezetés, a média érdeklődése területén is. De nem szeretném, ha rossz szájízzel zárnák a tisztelt olvasók ennek az interjúnak az olvasását, ezért ígérem, és optimista vagyok azt illetően, hogy bárki is lépjen pályára a SZEOL SC kék-fekete-fehér mezében a tavasszal, az szívét-lelkét kiteszi a pályára, hogy örömet szerezzen és jó szórakozást nyújtson a mérkőzéseinkre kilátogató közönségnek.