Mert van jövője a szegedi focinak!

- Bár jelenleg még csak az ifjúsági csapatokban játszotok, de hamarosan megnyílik előttetek az út a felnőtt keretbe. Hogyan jutottatok el idáig? Hogyan ismerkedtek meg a focival?

 

V.Zs.: „Igazából nekem ez ilyen nagyon régi dolog, mert már az óvodában is focizgattunk a barátaimmal. Olyan 4 éves lehettem mikor beszéltem a szüleimmel, hogy jó lenne, ha csapatszerűen sportolhatnék valamit. Ekkor hoztak el a Tisza Volán Focisulihoz. Az első edzésem nem tetszett, mert azt hittem, hogy csak focizgatni fogunk. Nem tetszett, hogy különböző feladatokat kell csinálni. Kihagytam fél évet, majd visszajöttem és azóta töretlenül focizok.”

H.E.: „Én is sokat fociztam az oviban a barátaimmal. Egyszer elmentem a bátyám edzésére is és ott megkérdezte az edzője, hogy én akarok-e focizni. Az iskola kezdése előtt nyáron el is mentem az első edzésemre, Makóra. Ott játszottam 7 évig, majd átigazoltam a Grosics Akadémiához, de az az év nem sikerült túl jól. A tanulmányaimat itt folytattam tovább Szegeden és átjöttem ide a SZEOL-hoz és azóta itt vagyok.”

-  Hogyan sikerült ismét magadra találnod?

H.E.: „Az U16-os csapatba kerültem be és eleinte volt egy hullámvölgy a játékomban. A Grosicsnál eltöltött rossz szezonom után éreztem, hogy több magabiztosságra lesz szükségem. Ehhez hozzájárult a csapat is, mert egyre több feladatot kaptam és egyre jobban számítottak rám. Ezáltal sikerült visszanyernem az önbizalmamat.”

- Ez a szezon mindkettőtöknek jól kezdődött. Mindketten vezetitek a góllövő listát a bajnokságaitokban. Hogyan élitek ezt meg.?

H.E.: „Eddig ez a legjobb szezonom, amit pályafutásom alatt elértem. 10 mérkőzésen 17 gólt lőttem. Nagyon örülök neki, hogy ennyire jó formában vagyok.”

V.Zs.: „Csatárként az a feladatom, hogy bevegyem az ellenfél hálóját. Próbálom minden meccsen a maximumot kihozni magamból. Vannak olyan találkozók, ahol az ellenfél jóval gyengébb nálunk, de azt gondolom, hogy csak úgy tudunk fejlődni, ha mindenhol a maximumot nyújtjuk és nem a másik fél erőviszonyai alapján játszunk.”

- A felnőtté válás kapujában állva kaptok-e valamiféle támogatást a felnőtt kerettől?

V.Zs.: „Én idén nyáron kerültem vissza a SZEOL-hoz és azóta párszor már edzettem a felnőttekkel. Kicsit izgultam, hogy milyen lesz együtt gyakorolni azokkal, akiket eddig csak a lelátón néztem. Nagyon pozitív élmény volt számomra, mert teljes mértékig befogadtak minket. Nem szóltak meg, ha valamit elrontottunk, sőt támogattak. Sokat beszélgettek velünk.”

H.E.: „Nekem egyszer volt lehetőségem a felnőtt keretben játszani. Egy edzőmérkőzésen a felnőttekkel. Kaptam fél óra játékidőt és egész jól teljesítettem. Megvolt az összhang a keret tagjaival.”

- Nem csak az a fontos, hogy a felnőtt csapat tagjaitól támogatást kapjatok, hanem az is, hogy az utánpótlás tagjaiként korosztálytól függetlenül erősítsétek egymást. Ez nálatok mennyire működik?

H.E.: „Én például most kerültem be az U19-es csapatba. Korábban még sosem játszottam velük, de a többiek nagyon segítőkészek voltak. Rengeteg támogatást kaptam tőlük, hogy minél hamarabb a csapat teljes értékű tagja legyek. Biztatjuk egymást és ezáltal az új játékosok hamarabb fel tudják venni a csapat ritmusát, könnyebben megszokják a megváltozott körülményeket.”

V.Zs.: „Szinte minden héten vannak edzőmérkőzéseink, ami nagyon jó, mert sokat tudunk tanulni az idősebb korosztálytól. Barátságok is vannak a csapatok között, mert a most itt focizó játékosok előtte náluk voltak.”

- A sport mellett még iskolába jártok. Hogyan tudjátok összehangolni a két tevékenységet? Egyre nagyobb követelmények vannak a középiskolákban. A foci mellette csak hobbi? Kikapcsolódás egy fárasztó nap után? Vagy ennél jóval többről van szó?

H.E.: „Komolyan veszem a sportolást. Úgy tudom megoldani, hogy kollégista vagyok, és ha 7-8 órám van, akkor órák után jövök edzésre és utána készülök fel a másnapi sulira. Amikor viszont kevesebb órám van, akkor a tanítás után rögtön megyek tanulni és így edzés után el tudok menni a konditerembe is. Másodrészt kikapcsolódás is számomra egy-egy edzés, mert ilyenkor nem arra koncentrálok, hogy mit kell majd megtanulnom. Próbálom a maximumot kihozni magamból. Csak a focira figyelek. „

V.Zs.: „A hétköznapjaim nagyon egyhangúak, mert reggel korán kezdődik a suli. Délután 2-3 óra körül végzek, és csak arra van időm, hogy hazamenjek megebédelni. Utána rögtön jövök edzeni. Majd 6-7 óra táján ülök le tanulni. Nagyon fárasztó, mert próbálom az iskolapadban és a pályán is kihozni a maximumot magamból. Ennek ellenére úgy érzem, megéri, mert csak így lehetek sikeres a sportban és az életben is. A hét végén pedig kipihenem a hét fáradalmait.”

- Sokat beszélgettünk az edzésekről, a fejlődés lehetőségéről. Korábban felmerült lehetőségként, hogy a fiataloknak a labdarúgás mellett mással is kellene foglalkozni a gyorsabb, színvonalasabb fejlődés érdekében. Akkor a futsal került előtérbe. Ti ezt, hogy látjátok? 

H.E.: Minden évben télen indul futsal bajnokság és mi ott szoktunk lenni. Tökéletesen fejleszti a labdaérzékünket. Nyáron pedig strandfoci szokott lenni, amire szintén nevezni szoktunk. Ezzel pedig a technikánkat, a labdaátvételt tudjuk fejleszteni.”

V.Zs.: Én is több éve futsalozok. Még az előző csapataimmal is indultam futsal bajnokságokon. Strandfocin pedig idén játszottam először a SZEOL-al és nagyon jó volt.”

- Szeged sajnos nem szerencsés a labdarúgásban. Sok nehézséggel kell megküzdenie. Nektek, mint utánpótlás játékosok, illetve a jövő labdarúgói. Mi a véleményetek? Mennyire lehet valaki sikeres itt ebben a városban?

V.Zs.: „Ha valaki igazán akarja, komolyan veszi és megvan a tehetsége hozzá, akkor el tud érni valamit. Ahogy tapasztaltam van különbség az akadémiák között, de minden csak rajtad múlik.”

H. E.: „Sportmozgásra tökéletes ez a lehetőség, ami itt van. Elszomorító, hogy Szegeden egy csapat sincs legalább az NB II-ben. Egy ekkora városnak illene legalább egy másodosztályú csapatot összekovácsolnia. Jelenleg azoknak, akik tényleg nagyon komolyan szeretnének foglalkozni ezzel a sporttal, el kell költözzenek másik városba. Bízom benne, hogy pár éven belül ez változni fog.”